nem ezt akartam írni,az majd ezután lesz, csak eszembe jutott

Mostanában nagyon nagy okosságokat írkáltam ide az emberekről meg az életről,meg a sötöbö, Nainn legutóbbi bejegyzésében “megmondós művészet” meg “értékes” jelzőkkel illette irgumburgum földét.
De nem voltam ám mindíg ilyen ellenséges, a kedvenc bejegyzéseim a kalandjaimról írodtak, merre jártam mit láttam mit állapítottam meg, kicsit tréfásra véve a hanghordozódást. Ezekből a szösszenetekből szeretnék egy kis összeállítást valamilyen formában,  tessék nevetni,de gondoltam ilyenre hogy könyv vagy valami. Persze megcsiszolva.
Első libbenetként megmutattam anyuéknak a sztorikat, eléggé sírva röhögős lett a szitu, nagyon dícsérnek, bátorítnaka meg minden amit kell cisnálni egy szülőnek. Na de anyu tovább  ment ennél, elküldte neves újságíró pajtásának, aki így nyilatkozott az írásaimról:

Van tehetsége a kölöknek. Jó érzékkel választ témát, jók a sztorijai, ízesen, lendületesen mesél. El tudnám képzelni, hogy ezeket a történeteket mondja, mint afféle stand up comedys a showder klubban,vagy egy gyűjteményben kiadva. A stílusa néha kicsit döcögős, de ez csupán apróság. Tetszik a szóhasználata, laza, fiatalos, pont egy bloghoz illő. Viszont míg az előbb felsorolt területeken előny, hogy ösztönös, picit hátrány, hogy a történetek felépítésében is az. Úgy érzem, igazából nem is törekszik rá, hogy felépítse őket. A fosos mese jól felépített, de mondjuk a balatoni kirándulást olvasva az a gyanúm, hogy az egyszerűen így sikerült. Szerintem érdemes volna időt fordítania a nyers szöveg formázására, hogy legyen az egésznek íve, a végén csattanója, vagy legalábbis ne maradjon a levegőben lógva. Összességében azt gondolom, a fiad afféle csiszolatlan gyémánt, isten áldotta tehetséggel, jó érzékkel, beszélőkével megáldva, nincs híján az élményeknek sem, talán az írások felépítésére fordíthatna picit több figyelmet – de még egyszer hangsúlyozom, ez apróság ahhoz képest, mennyire élvezetesek az írásai, milyen jót szórakoztam rajtuk.

akkoris_Nap.

‘mekkora pazarlás csak egyetlen percig is komolyan vennünk magunkat, a dolgainkat… mekkora vétek illúziók miatt nem ott lennünk, ahol lennünk kellene, nem azt tennünk, amit tennünk kellene, nem azzal lennünk, akivel lélektől tartozunk össze.’
-zselenszky blogjáról idézvén.

gondolatok a művészetről meg erről az egész szarról

a művészetnek az a feladata hogy tükröt tartson a természet elé, ilyen vagy olyan módon, és egész egyszerűen nem létezik akkora tükör amely elég nagy volna erre a célra. alapjában véve akkor nincs is művészet. és ez a szó is már annyira közhely, agyon erőszakolt, hogy hányinger. főleg manapság, amikor az internetes közösségi oldalak – és részint talán ezeknek is köszönhetően – a kollektív egyéniségek szánalmas vergődésének korát éljük.
mit várjunk egy olyan generációtól – melyből én már kihúzó vagyok- amely myvipen nevelkedik?
az számít egyedinek aki paintben – urambocsá photoshopban – deszaturálja a képet, amin egyébként maga a delikvens szerepel, persze az arcából nem látszik semmi mert önkifejezés, érzékenység meg elérhetetlenség.
(ittjegyezném meg, hogy elég aktuális a dolog, egy helyi suttyó próbálja koppintani a képeim, nem azért mert olyan jók azok ,de elég kevés sikerrel)
persze a művészet mindenkinek mást jelent, meg lehet találni az esőben a kuka mellé dobott összenyomott kólásdobozban is, és pont az ilyen egyszerű dolgok a legjobbak, de miért kiemelkedő ha egymás mellé tudok tenni két képet és ariallal tudok ráírni.
ugyanide tartozik a manapság olyan felkapott alternatív együttesek szeretete is, gondolok itt az ipszilonra meg a kaukázusra csak hogy az épp legpopulárisabbakat mondjam. ismerek egy lányt, szkinhedek barátja, mesék nagykirálya, tizenhét éves, holokauszt tagadó, kommunistázó. és kaukázust hallgat, kedvenc idézete a “a kultúra nem kér enni, ha nem tetszik el lehet menni”. félre érti szerintem. a dalszöveg pont arról szól, hogy nesze ennyi esze van egyes embereknek, hogy ennyivel lezárnak egy dolgot hogy ha nem tetszik el lehet menni. csak az ilyen félreértők azt hiszik hogy de jó, énis így gondolom, ha nem tetszik el lehet menni, ja. éppen a múltkor voltma kaukázus koncerten, ugráltam énekeltem, persze, mit csináljak, de körül néztem és tényleg mindenki elhitte hogy a kardos-horváth jános nem kap gázsit hanem azért mondja az okosat mert annyira megakarja váltania  világot. persze hallgatom ezeket is, én is, de legalább értem.
ezek a myviphuszár,paintvarázsló,filozófuslelkek  bizony nagyon tipikusan felismerhetőek:  bézból sapka,arra kapucni penderítve a pulcsiról,alatta szembe vasalt fekete haj, piercing,semag sál, baba arc tartozék nagy pofával, 3000 ismerős vipen,de barát egy se, és telefonról üvölteti a dávid dzsettát de azért az emesen neve gyula sykes mert az oli sykes is olyan menő mer dropded pólós csávó.
nem titkolom, volt idő – régen – amikor azt hittem hogy nekem is hasonlóan kell léteznem, aztán hamar rájöttem hogy nekem vannak saját gondolataim és saját ízlésem, és sokkal jobb érzés különbözőnek lenni. lehet hogy van piercingem meg sálam, de nekem már akkor volt amikor ők még a jános vitézt elemezték. aztán amikor sok embernek feltűnt, hogy én nem megyek utánuk, én lettem a top látogatott mindenhol, az én zenéimet kezdték hallgatni -persze duccduccról hörrhörre nem lehet csak úgy átszoppanni- és ahogy írtam, a képeim utánozása vette kezdetét. elég vicces végig nézni a folyamatot.
hogy visszatérjek a feltett kérdéshez, mire számítsunk? semmi jóra. buta emberek mindíg voltak, és lesznek különösen ebben a vak, sötét, buta, korlátolt országban, ahol ezek az emberek fognak egy nap ráeszmélni hogy nagy üres semmitmondó nullák csak az élet bináris számrendszerében. persze általánosítok, nem vagyok jobb senkinél, de
haló ébresztő!

mántymál

Tegnap óta milliószor neki álltam írni, és mindíg bekkszpész lett a vége. Elvesztem, nem tudom hol, lehet hogy nem is vezstem el, csak egy helyben álltam végig az óceán partján és néztem a tükörképem a csillagokban. Már fájt a nyakam, leengedtema  fejem és előre néztem, aztán körbe. Nem látom magamat sehol. Várom, hogy jöjjön valaki, aki azt mondja, én látlak. Így, dőlten zölden. Aki megtudja mutatni, hogy ki vagyok, tükrök nélkül.
Mert úgy érzem olyan üres vagyok mint egy kivert makk.

tellmesomethingfree.

PULL YOURSELF TOGETHER,MAN!

összeszedni ami van,mindent,a mindennapokat,és ezt a blogot is gatyába rázni. persze, vágy van az újra, a tiszta lapra, mint mindíg, főleg mivel már elég sokan olvastok. És bármennyire akarom, így már nem tudok úgy írni. úgy őszintén.
akit érdeklek, az mélyre visza olvas, ott lent mélyen még valahol megvagyok, csak elvesztem úton idefelé. de én itt nem tartozok senkinek semmivel, főleg magyarázattal nem. erősebb msot a vágy, mitn valaha, hogy tényleg új blogot indítsak, amit TÉNYLEG CSAK az a két-három ember ismer, akinek a véleménye sokat számít, és akiknek nem kell megfelelni. őket hívom a barátaimnak. mert akármennyire is próbáltam tagadni, igyekeztem megfelelni. mutatja ezt a 94 közzé nem tett bejegyzés. és nem ezért indítottam a blogot anno. na de koncentráció !
de persze ebből se lesz semmi.
ÁPDÉT (de rég volt ilyen): Báédl,bálbb!!!! Fazs vagyok, maradok, semmi új blog, midnennek az elején leszögeztem hogy ezt nem adom fel, és ehehz tartom mgam, pánktum. na. cska kicsit vagyok hugyagyu.

eszembejuthogyutállak.

márkabuzi fiatalok néznek le az utcán,szűkgatya,díszí póló, csupa menő cucc ám,

“ísztpek a zsákom, ísztpek a buxám, pötty a pirszingem, tudom hogy buksz rám”

az életük midneközbe közbe nulla, cigifüstben elázott névtelen hulla az összes, de vicces, hogy megtehetik,

a legdrágább holmit megvehetik. a hasonszőrű szülők sznobok,dagadtak és otthon ülők, adják a kesst és nem látják a világ hogy s miként festerről az oldalról, fontosabb is van mint az, hogy hol parkol a béemvé, meg hogy hány colos a plazmahádé. a picsákra még külön rátérnék, dolce, bulgari, ez nekik az érték,oké, lehet nem kérték csak kapták, az orrukat akkor is húsz centire hordják az enyémtől felfele,de mire is fel? diszkóba rázzák és ott vesztik el, pezsgőt szürcsölnek, és vegák is ők, gratulálok, ez igen, felnőtt nők. smink nélkül és kócosan utcára se lép, de a kishaverral az utca sarkon zöld lámpásra tép, és a hányásba fekszik, a srácok gázabbak akinek ez tetszik. de hátra van még a legrosszab fajta,  amelyik jól is néz ki, igen most eszemben van valaki, valaki akire mindez illik, az ajtaja egy szűk utcára nyílik, de télleg,nem csak a rím miatt lényeg, heló ha olvasol ne sértődj meg, rajtam is van rengeteg heg. De hagyjuk a közvetlen hangnemet, én általánosítom az ilyeneket, kívűlről fénylik, belül meg szar, rád mászik, tekereg, harap és mar, és ha már anyjába kívánod, előráncigál még egy két barátot, ha látod hogy rád beszél, nem mondom hogy nincs veszély, de elmúlik egyszer, de jól jegyezd meg j jóbarát, a hazug nő a legdurvább fegyver, hátha még ilyen, amilyennek mondom, többet ígérem nem lesz gondom ilyennel, mondom, megtaláltam már azt ami nekem kell, őszinteség és tisztaság, szeretet és béke, itt is gondolok egy névre, de inkább itt a vége, mert nehogy értsed félre.vége.
ja nem, mer honnan indultam, indulatból pattintottam a sorokat, kanyaradjunk rá, bár lehet turhaság, de fertőző járvány a butaság.ú.

**ozzee lenyultam egy félsorodat, bocs =D

errór

építsük hazugságra az őszinteséget és vakoljuk be a falakat. vagy nemtudom. merthogy oka ennek nincs csak tévelygő gondolatokkal van köszönő viszonyba, helóheló. tényleg nemtudom miért. bár tőlem nem várja senki,hogy tudjak valamit az egészről,meg hogy nagyokat mondjak. arra van más. van arra beckzoli. bár lehet nagyobbakat mondd,mint amiket tud,de azelőtt még énis meghajlok mert célközönség vagyok. mert vicces hogy tudni kell valamit midnenkinek,bár közhelyes gondolat és nem is érzem hogy éreznem kéne valamit ezeket gondolván,de tudom hogy mindenki tudja ami motoszkál. csak hiteltelenség van,műanyagság van, átbaszás van. nem hiszek a reklámokban,a tévé műsorokban. nem hiszem el hogy lovasinak jó nagy,meg hogy ezt mondják neki a nők. lovasinak amúgyse hiszek el semmit,mert nem is mondd újabban semmit, csak úgy csinál.meg a angy feró is csak azér csótány,mer más nem volt. ja meg nem hiszek a halivúdi hepiendben. meg más milyenbe se nagyon. meg túl egyszerű lenne csak úgy leírni hogy egyáltalána  feltétlen boldogságban se. mindenki tényleg csak eszköze valaminek. meg a szellő istván is a tévéből néz a szemembe és mondja hogy mutálódik a h1n1, de nem baj mert a pandát jun zinak nevezték el,és csak tizennégy halálos áldozata volt a felelőtlen sofőr által okozott balesetnek. kardoshorvát is azt mondja,hogy ne egyek semmit, mert rákos leszek. nem át vitt értelembe,hanem hogy tényleg.

“az állami vezetők sokat keresnek. s ez igy van jól. fizetnek a krizisalapba, ez nagyon rendes tőlük. köszönjük szépen !tőlük teljesen függetlenül rothad a rendszer, kb egy időzített bomba az amin ülünk nem csak magyarországon hanem. észrevétlenül semmisítenek meg önszántukbol száz meg százmilliókat. : az emberiség számát radikálisan csökkenteni kell – s erre megvan rég a recept.nincs rabság : kapsz pénzt, van neked jólét, amit eszel, ahogy élsz, ugyis megöl. lassu vegyszeres agonia, olcsó kukorica, olcso répa, olcsó élelmiszer mind látszat, először asztmás aztán allergiás aztán rákos leszel. te csinálod és örülsz neki hogy szabad vagy.az energia véges. ne egyél !“

és tökre ugye,nem?de. nem hiszek a világban,mer nem szállodája a szíveknek,csak abba van olyanság.
én se kajálom be ezt a sok össze tévedett nagy szart,ahoyg azt meg zselenszky mondta meg,mert ..mert nem.
és senki nem is szabad. még aki hatláb mély,az se,vagy az főleg nem. szóval senki. cska gépezet van,meg elénk rakott műszabadság,hogy azt higgyük. mer amikor a parkba iszunk,vagy nyáron medenceszex, akkor se.
meg otthon főleg.születéstől fogva rápakolás aztán csak húzás nyúzás,és elhiszés.
akár cifra modnatokkal is díszíthetném a rálátásom,meg helyesirás ellenőrzéssel,de leginkább csak egyszerűen akaratos.nem azér,énis átbasználak titeket,meg elhinném a hazugságom, hogy fél millioért főzzek halat a tortára,vagy a dzsungelbe csipjen meg a szunyog két héten át minden este és sajnálj hogy az emelt díjas sms eddel ments ki onnan,mert celeb az lennék. lennék ennek a minden tekintetben kurva országnak,a kurvája persze,hogy megalázásból éljek.

life is a bitch

Igen,igen,elég régen írtam, és mostanában rengeteg blog kezdődik ugyanezzel a mondattal,mert ilyne időben az embernek úgy nincs is kedve igazán,vagy nem látja értelmét.Vagy csak én vagyok így.
De azt kell mondanom,bár csak ne lenne most se miért írnom,szomorú dolog történt,levagyok taglózva meg padlózva meg minden.Nem ez a legnagyobb tragédia a világon, velem is történt már borzalmasabb,de mégiscsak a faszomba már.
Végre volt egy kis kuporgatott pénzem.Mármint másnak “kis”,nekem négyezerpárszáz forint kurvasok, két hónapig abból bulizok.Annyira luxusnak is éreztem,hogy ennyi pénzzel mászkálok,hogy vettemegy tizes papirzsepit hatvan forintért.Mert sose vettem zsepit és éppen kellet akkor,mondom na majd most!
Szóval érted mennyire számít hogy ennyi pénz volt a tárcámban.A dorkától kapott sárga ísztpek tárcámban.Az összes iratom,fényképek és egyéb biszbaszok társaságában csücsült a zsebemben a zsé.Aztán ma HOPP varázsütésre eltünt.Úgy sárga ísztpekestől.Ahogy volt.Buliba nemtudok menni,nicns pénzem, irataim nincsenek, kábé egy huszas lesz ujra csináltatni, ami sok futkozással jár, meg átkell iratni mindenhol.Bankkártya tiltás.A banknak a jóillatoslucskosfasztatorkára,hogy a kártya letiltásért is lehuzzák az embert.
Mackóba érve tünt fel a hiány,rohantma vissza ahol hagyhattam ott nem volt, de még máshol se.Portásbácsi,ruhatáras néne kihallgatásával se jutottam többre,lehet osztoztak.Csoporttársak nem szimatoltak semmit.
Vissza maciba szomoruan,de leginkább idegesen.Szomorú számok, “hiányzol, gyere vissza, szükségem van rád” üzenetekkel, elég aktuális volt.Bíztam benen hogy hátha itthon hagytam de nem.
Egyszer volt budán kutyavásár a kutyafülü aladárnál.Nekem meg egyszer votl pénzem.Pedig tegnap is elvesztettek az orrom előtt 200 fémforintot,illedelmesen oda szaladtam hogy felhívjam a szíves figyelmüket.Hát ezt érdemlem?
Nincs heppi end.Faszomat.

love story – szar van a műzlibe.

hahah aljas galád ganajtúró módon az orránál vezettem mindenkit ez idáig mer ez nem is egy lávsztori,meg műzli sincs a történetben,de majd ezutóbbit beleszövöm hogy mindenki örüljön neki.Na de szar,az van benn.még előre leszögezném,hogy ez tényleg egy szarásos történet,megalázó rám nézve,(bár jó pár bejegyzést elnézve nem ez az első,de sajnálom azt aki nemtud nevetni magán,vagy játsz azagyát,na.),senkit nem érdekel,senki ne is olvassa el,csak a gergő mer neki annyi esze is van
hírvigó,egy újabb titkos  sötét fejezet sötét múltam sötétjéből.

Hascsikarás kínja gyötörte tizenkét éves lényemet,már amikor felpattantam az emeletes ágyam felső szintjén,aztán egy hasonlóan gyors felismerés keretein belül realizáltam hogy bebasztam a fejem a plafonba.mivel késésben voltunk így is,felhörpintettem a kakalyóm,tisztálkodás,aztán uccu a betmobil.no de nem ám az oskolába volt a nagy igyekezet első sorban,hanem anyut kellet volna elkísérnem a doktor nénihez előbb.műzli.(nem megmondtam?)Szóval szegény kiskorú nekem nagyon kellet fosnom,és a váróterem televolt szaruhártya feliratokkal és hasonlók.Nem ismertem még a járást,egy hosszasabb meditáció után végül úgydöntöttem feltérképezem szenzoraimmal a mellékhelység hollétét,hogy ne szaporítsam a szót,anyuval elkérettem a kulcsot,mer elkellett,ami már magában elég kínosvolt nekem ott és akkor.Fogtam hát magam,szépen ráérősen baccogtam a sloziajtóig,senki ne gondolja,hogy sürgős,majd mikor becsuktam magam mögött a konyhaajtót latinul,a másodperc tört része alatt gatya le,ülőke szintúgy,arcot az ég fele,és pluttyfröccstuttyplaccskukkprrrprrrrüüü púúúú, már túl is voltam a dolgon.Na msot kezdő kulázóknak javaslom,ha belépsz egy toáletthelységbe nagy dolgot végezni,csekkold a wc papir készletet.Vagyis hoyg van e.Mer nekem nem volt,pedig nem az a könnyen delete-elhető fajta volt,hanem olyan formatálás szintű.Jelezni nem tudtam a külvilágnak, hogy kaki kelepcébe estem,anyu közben valószínűleg sorra került,és már várt hogy vigyen suliba,úgyhoyg sürgősen cselekedne kellett.Szerencsére sokszor néztem a meggájvört meg a szupercsapatot,meg amúgyis egy kreatív gyereknek mondanak,gondolkodás nélkül lekaptam a cipőm,azon túl is a zoknimat,és a belevarrt mosolygó garfield figurát módszeresen végighúztam szaftos ülepemen,kicentizve minden helyet,aztán jött a másik zoknim..és nem volt elég.
Ha ekkor valaki benyitott volna,egy meggyötört arcú kamaszodó fiút látott volna mezítláb,aki most a dragon ball z-es bugyiját szenvedi le magáról további felhazsnálásra..de nem nyitott.
azér nem próbáltam meg ezeket lehúzni a kulabával együtt,beügyeskedtem a wc mögé az ekvipmenteket,és kicsit könnybe lábadt szemekkel – nem csak a garfield és songohan elvesztése miatt – a megpróbáltatásoktól, elhagytam a mellékhelységet,és senki nem vett észre semmit.Gondolom szegény takarítónénin kívül aki szolgálatban volt az nap.
Végül anyu elvitt,suliba,következő szünetre vett nekem új alsógatyótmeg zoknit,átadta,felvettem,és azóta próbáltam ezt a napot elfelejteni.Most,hogy kiadtam ezt a majdnem 10 éves titkot,remélem nirván meg midnen vár rám.

És te,fosikáztál már?

pajeszing

Nem tudom hány éve,hány hosszu éve borotválom a pajeszom,hogy dúsuljon és növeszthessek ilyen hácé körbeszőrzetet.
Najó,ez már nem célom, csak így indultam neki anno.Szomorúan konstatáltam,hogy hiába a borotválás,csak nem jön a sörény,bár nem tudommire számítottam miután a bajszom és szakállam is alig penderedik.Nem mintha ez baj lenne.
De ma,nagy gondolkodás közepette dörzsölgetem az állam és valami sejtelmesen sejmesen zsenge szőrt érzek arcom két oldalán.Azt gyorsan kizártam,hogy két szőrős fasz nőtt volna ki a füleimből és az lóg le,meg azt amúgyse írtam volna meg ilyen jelzőkkel hogy sejmes meg zsenge.Nem mintha drótkerítés állagú fanszőrzetem lenne,ha lenne.Na,szóval tovább tapogattam még egy darabig,aztán megnéztema  tükörbe ésnevetséges látvány fogadott, ritkás, keszekusza,gyenge szőrszálak csüngnek rajtam.Majd holnap lehúzom.Meg amúgyis megin úgy nézek ki mint az eston kucser a pillangó hatásba,úgyhogy Borbélykodás lesz.hát ennyi.