mióta

Mióta elkezdtem írni ezt a blogot azóta a kezemben lehetne az érettségi bizonyítványom,de a matematika ami végig sanyargatta zsenge diák éveimet úgy döntött belémrúg egy utolsót,így sikerült megbuknom negyedik év végén.
A pótvizsgát könnyen letudtam,majd az őszi érettségit is meghegesztettem, és a tegnapi napon óriási botrányok (köszönhetően a balfasz osztályfőnökömnek), és sorban állások árán végre kézhez kaptam én is több barátommal együtt a kis kék könyvet.
Eddig csak úgy gondoltam jó lenne tovább tanulni, de most már kifejezetten szeretnék a felsőoktatásban jelen lenni.A premós igazgatónővel elbeszélgettem és adott egy nagyon jó ötletet a kiváló angol tudásomhoz; anglisztika.
…

partikommandó

-sömi gyere baszki itt vannak a zsaruk!
-persze,a faszt.
-sömi gyere már ki tényleg itt vannak a zsaruk.
-nebasszál kivelem..a piákat tegyétek el!
  jó estét!
-jó estét kívánunk!buli van?
-hátt…volt,volt.
-már vége?
-igen.
-régóta vége van?
-háttt..mondhatjuk igen..hangosak voltunk ez a baj?
-Ez,ez igen.
-Ejj,a fenébe.
-Hogy hívják önt?
-somgoku.
-somgoku,itt lakik?
-igen.
-jólvan,minden rendben,kicsit halkabban,viszontlátásra.
-viszlát!

húúúbmeg.

pistabá

A részletes személyleírástól most eltekintenék,a történet hőse egy tipikus pista bá, iskolai ezermester, szürkehajú,borostás,mondogatós,szellős fogsorú, kék köpenyes alakzat.Tipikus bicskás kolbászos.
DD egyszer azt mondta,az ezermester az aki mindenhez ért,de mindenhez csak egy kicsit,és ez tényleg így is van ha pistabát vesszük alapul.
Az öreget mindíg zaklatták a felsősök,talán nem szerencsés hogy a könyvtárral szemben volt a kuckója, mert aki arra járt,többnyire bezörgött pistabának aztán ment tovább.
A bejegyzés apropója egy már igen kopott történet,de mégis feledhetetlen esemény, gyermekkorunk meghatározó történése.
Let me introduce you another érdekes figura aki jelen volt,az ő neve szimplán tót.Tótról azt kell tudni,hogy nehezen bírt bőrt húzni a rágószerveire,és nem csak azért mert azok természetellenesen elől voltak,hanem mert ügyeletes vigyor arc volt még a legnagyobb vészhelyzetben is.

Tehát a fentebb említetett eset szemtanúi voltunk a én a jancsó meg a tót,aki nem ottó,mert mi lettünk kiválasztva segédkezésre.
Szóval a semmittevésben megszakadva álltunk az udvari kijáratnál,várva hogy történjen valami … és történt.
Pistabá váratlan felbukkanására már felkaptuk a fejünk,és furcsállva néztük ahogy az öreg kacskaringózik a kaviccsal felszórt udvaron a biciklijén,egyik kezével kormányozva,másikkal a felénk intézett baszogató szavainak hangsúlyt adva legyezgetett.
Pistabá merész vállalkozását nem hagyta annyiban a fizika,egy kicsúszásnál ledobta a hátáróla vaspariba,de volt annyi lélekjelenlét a mindenes-emberben hogy a kormányt ne engedje el,így már-már Rippel szintű előadásban lehetett részünk amint a bácsit húzza maga mellet a bicikli,közben fogja a kormányt,és szitkozódik.
AZt hiszem túl sok volt ez gyermeki lelkemnek, hiszen én még otthon annak örültem a hogy a Simsbe a lepedő alatt dugnak,ilyen látványra nem voltam felkészülve.
Rohantunk is mind a hárman..na nem a pistabát felsegíteni,hanem a közeli pincébe,hogy azér mégse szemtől szembe nyerítsük ki az öreget.
Nem tudom Ő él e még, remélem jó egészségnek örvend és még pár generációnak szórakoztató elemként szolgál majd a nyuámk-ban.