I.szonettem
A szonett írás általános szabályait betartva, antitézisestől,sorszzámostól,rímképletestől, röttyentettem.
Nem volt még olyan fröccs mit meg ne ittam volna,
Mikor idő szorított is lement még vagy húsz,
Ott tornyosult mind a nedű előttem hosszú sorba,
Megbírkoztam én hát velük hiába várt a busz.
Alkoholnak foglya nem vagyok én, inkább mint egy túsz,
Szabadságom véle él már, így teljes ez,
De kedélyem aludni vágyna, immár az ágyba húz.
Bujaságom, mint mondják, nem csak ócska jelmez,
Úgy tartom én ahogy isten végez ember tervez.
Ha azt hinnéd ezen álruha alatt lélek nem lakozik,
Én bennem úgy mozog a vér, mint korhadt fában ezer termesz.
Ki mást állít, barát, el ne hidd, az az ember hazudik.
Ugyanakkor bátor vagyok, vállalom és nem tagadom,
Olykor-olykor élvezetnek ami káros, önmagamat által adom.
cuncik! mindakettő.