gudoltájmz
Ott ahol a nap borostyánfényt hányik a házakra mikor felkel, ami lassan bekúszik a falakon a nappaliba, ahol friss narancslét lehet inni, és nincs rohanás, megállt az idő, minden illat új és friss, és csak az zavar, hogy tudod, sose lesz többé ilyen pillanat. Az udvaron a fű hívogatóan zöld, bár a fele még árnyékban van, és nedves is egy kicsit. A kék égen elvétve pamacsfelhők gurulnak át. Ott minden jó.

ez már kellett.